| [Füst Milán - Kántorböjt] |
Tekintsd a jó anyót, ki türelmesen vár a padba', / Ájtatos szegényke! s lelke csüng a fia énekén! / Áldd meg a gyülekezet népét gabonával, fordúljon a kedved, / Adj jó évszakokat s meglásd, a harangozó is |
| [Füst Milán - Kántorböjt] |
és szelíd lomb alatt, / A hűs fasorban, üres templomodból messzire hallják / A sétáló uraságok! / És áldd meg a mi idős anyánkat is! csúnya őszön / Oly bús borús a lelkem: halálát beszéli szüntelen |
| [Füst Milán - Álmatlanok kara] |
Ó jőjj, könyörülj meg: álmos vándoraid / Nehéz szemehéjját érintsd meg s árnyak közt bolygó utait / Áldd meg!... Símogasd a fejünk, ó ringass el, / Mig az éj köd vára leomlott |