állig
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo]
kín a szépség s fáj minden szeretet, titkomról sose / szóltam ezért, / Csak, mint a régi pap, ki
állig
gombolkozva s ünnepélyesen, / Dühvel ordítva rázza ökleit, hogy visszhangzik a vidék s furcsa
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.