állkapcsod
[Füst Milán - Egy magános lovas]
Előszeded... S a hatalmas, nagy némaságban, mint a csontvázé, / mely enni kezd, / Iszonytató két
állkapcsod
ropog s egymásba kap. / És nem vagy szomorú. Lóháton álldogálsz s tünődöl társtalan: / Hogy réges
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.