álló
[Füst Milán - Messzi fény]
mélye pirosan tükörzik. / Hajó megy el, a szörnyen messzi partok felé lendűl, / S a nap is, lángban
álló
gálya megy mögötte más égtáj felé... / Elmúlt a nap. És minden dicsősége, mint a jeladás / A nyugodt
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.