| [Füst Milán - Zsoltár - Zenét és nyugalmat] |
amely boldogít s nőt, aki szeret, / Megadod majd, megadod máskor... / Most megtörten s hajadonfővel állok Eléd / S ahogy teremtettél, búskomor tekintetemmel, / Gondjaim terhén merengek, barna hajam eső veri |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
Nem engedelmes emberkéznek titkos őserő: rég jól tudom. / S most mégis fáj szivem és megrendűlten állok: / Lám szorgalmas kezem dúsan munkálta meg a barna föld ölét, / ( Ó asszonyok öle, mért vagy |