| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
vidékre, / S reggel elhagyom ezt a gonosz, kegyetlen várost, ahol annyit / szenvedék: / Ilyet álmodtam e ködös, őszi éjszakán... De jaj halaványan, / Sírván jön elém lelkemnek alázata újból... / S mint |
| [Füst Milán - Óda egy elképzelt művészhez] |
Sáppadtabb fény ez, betegebb, mint a holdé, nem vetekszik ez a / nappal, / Oly holdé, milyet álmodtam egyszer, hogy volna végtelen messzi, / Volna csupán akkora, mint egy forint s zöld éjszakában |