| [Füst Milán - Álom az ifjúságról] |
Álom az ifjúságról / / Fogja lámpását s az arcomba világít... ( oh jól tudom, hogy ezt / teszi, / Mert |
| [Füst Milán - Álmatlanok kara] |
tudna égő két szemünk / S a nehéz gondolat oszolna könnyü köddé / S a borús homály alakzatja mind álom gomollyá! / Járunk s a távoli lámpa s a könnyes szemü csillag vet fényt nekünk, / De a zord fenyő |
| [Füst Milán - Messzi fény] |
dorgálja, feddi? S vak erők / Vonúlnak itt, mint órjás látomások? / S lobbannak el? Hisz úgyis téli álom már nekem e földi lét, / Amelyből felriadok olykor s mint a fák, / Az ég felé jajongok s messzi fény |
| [Füst Milán - Köd előttem, köd utánam] |
bárhol bujtam el, lappangtam / titkosan. / Több rejtély volt a lét nekem s több édesség: oly jó volt álom/ mélye meleg köpenyed! / S időnként lengedezni zúzmarák felett, vagy lenni sajátmagam / jégvirág |
| [Füst Milán - Gyertyafénynél] |
örökös / készületed? / Nem jó e aludni? S aki meghalt, gondold meg, jól aluszik. / S nem édes e az álom? S lásd, ha jön az este, / Mégsem akarsz te soha lefeküdni. / Pedig lusta vagy ám! Jól ismerlek |
| [Füst Milán - Sirató] |
mint akinek fülmile / Dalol egy szebb jövőt s ő oly merész, / Hogy mindörökre várni kész, / Az álom teljesül e |
| [Füst Milán - Végrendelet feleségemnek] |
csak arra vágyom, / Hogy minden évszázadban felvessem fejem / És megkérdezzelek: oh édes, mondd, az álom/ Vaj' jól esik e itt, e bús helyen? / Hol régen elfeledted már, ki volt e bús alak, / Hogy mit |
| [Füst Milán - A mélyen alvó] |
Ölel át s szivedbe, mint a permeteg, esőznek édes álmai, / Hogy elborítanak, benned s körűled jár az álom végeláthatatlanúl, / hanyatlasz el, / S amellett mosolyogsz, akár a boldogok. Hát jól esik a |