álomlátás

[Füst Milán - Egy magános lovas]
túl van az alkonyaton, / Derengni kezd és szinte felmagasztosúl. És csend van mindenütt. / Akár az álomlátás íze, oly fanyar a sárga táj / S akár a tenger mélye, hallgatag. S hiába kérdenéd, hogy túl / az égő


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.