álomlátás
[Füst Milán - Egy magános lovas]
túl van az alkonyaton, / Derengni kezd és szinte felmagasztosúl. És csend van mindenütt. / Akár az
álomlátás
íze, oly fanyar a sárga táj / S akár a tenger mélye, hallgatag. S hiába kérdenéd, hogy túl / az égő
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.