| [Füst Milán - Sirató] |
Mi lelt? Hisz voltál féktelen / És nem volt benned semmi félelem. / " Nagyot ugrani! Az élet árja/ Habjai tornyosulván elragad! " / Szóltál és nagyot kortyintott nyakad / És voltál gőgös fönség |
| [Füst Milán - Elégia] |
a látomás, fullasztó mély a hang és zord az intelem, / amelyre felijedve riadt: / Sötét időknek árja zuhogjon! Szív megbékéljen! Lélek elaludjon! / Ó rejtelmeim bús időszaka! S te bánatos bús alvó is |