| [Füst Milán - Álmatlanok kara] |
Járunk s a távoli lámpa s a könnyes szemü csillag vet fényt nekünk, / De a zord fenyő torz árnyait elénkbe önté... / Ó boldog az, ki nyomorára gondol s válik az ajka komollyá / S komoly sóhajjal |
| [Füst Milán - Örökélet] |
elől futhatsz messze, / Orgyilkost öl fürge kés, / Hogy őszi nap víg nép temesse, / S az éjszakának árnyait/ Elűzi édes napsütés: / De jaj, magadtól menekvésed / Nincs e földön s föld alatt! / Magad vagy |
| [Füst Milán - Szózat az aggastyánhoz] |
új társaid / S barátokként fogadd, kik rég barátaid / S akikhez máris tartozol: / Az elfeledtek árnyait. |