[Füst Milán - A völgyben] |
levélen űl az elmúlás / ( Mint holmi békaporonty űl és nem szól, csendbe' van, ) / És lappangnak az árnyak is, bár minden árnyban olvad el / S az árnyak járnak jó helyen és puha talpakon, / Akár az óriás |
[Füst Milán - A völgyben] |
űl és nem szól, csendbe' van, ) / És lappangnak az árnyak is, bár minden árnyban olvad el / S az árnyak járnak jó helyen és puha talpakon, / Akár az óriás macskák. Hej, micsoda tánc foroghat ott / A |
[Füst Milán - Álmatlanok kara] |
tán megakadt örökre! / Ó jőjj, könyörülj meg: álmos vándoraid / Nehéz szemehéjját érintsd meg s árnyak közt bolygó utait / Áldd meg!... Símogasd a fejünk, ó ringass el, / Mig az éj köd vára leomlott |
[Füst Milán - Messzi fény] |
Messzi fény / / Ha jön az alkony, gyászinduló bátran felzendűl, / A döbbenetes sötétségű széles árnyak nőnek, / Olvadt ólom csöppecskéket hullat el az árnyék, / S a végtelen és nagytömegű tenger mélye |
[Füst Milán - Reménytelenül] |
reám... / Mivel mulassak itt? / Mi az, mi felvidít? / A könnyben termő burjánnal talán? / Csak árnyak vannak itt is, semmi más... / S oh mély homály föd el / S a karjaival itt is átölel / Az elmulás |