| [Füst Milán - Álmatlanok kara] |
Álmatlanok kara / / Éjjel, mikor az árnyék már két részre oszolt: / A völgynek öble döbbentő, mély verem / S a hegy nem domború, de sötét lap |
| [Füst Milán - Halottak éneke] |
elmúlnom hát s lennem semmivé?... / Oh mért nem nézhetem többé a nap tüzét s játékos tükreit / S az árnyék mélyen, átlátszón sötét üvegjét, / Ha ártalmára senkinek sincs bús tekintetem / És senkit meg nem |
| [Füst Milán - Messzi fény] |
felzendűl, / A döbbenetes sötétségű széles árnyak nőnek, / Olvadt ólom csöppecskéket hullat el az árnyék, / S a végtelen és nagytömegű tenger mélye pirosan tükörzik. / Hajó megy el, a szörnyen messzi |