ásitasz
[Füst Milán - Panasz]
szökellne fel melléből s ki az / égmezőkre s ott esengne mindhalálig: / Semmit el nem érhet nálad,
ásitasz
... Mindez mivégre van? / Vagy én sem értem már az életet? Minek van hangom, / nem tudod? / Mint aki
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.