átengedte
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo]
s rám vicsorítanak / csúnya kutyafejeikkel: ) / Ámde a halott is halkan sírt, / Szelíd volt:
átengedte
magát egészen, vigyék el már, vigyék el! / ( Még nem ébredt fel másik életére s lelke, mint a
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.