ad

[Füst Milán - Sirató]
zord... / S az is elhallik ám errefele... / S a szív nagyon sunyít és füleli, / Hogy menni jelt ad e már valami? / Szerettelek bizony, amért az őszi csendbe' / Úgy űltél köztünk olykor elmerengve
[Füst Milán - Részeg éjszaka]
lábait veti, / A bátorságát mind mellén viszi / S az árokparton ördög ráncigál zsidót / S egy sékelt ad neki. / Oh nagypénteki részegek, dicsők, / Hogy belefeküsztök a szélbe, nők / Nem kellenek már


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.