| [Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
egy sziklát adj, fölötte csillagot, / ellágyuló szivet, / Síráshoz könnyeket, multakhoz bágyadást: / Add a kezdetet lennem úgy, mint a halottnak, kiről álmodék! / Egy nagy csarnok felét láttam egyszer |
| [Füst Milán - Zsoltár - Zenét és nyugalmat] |
kivet... / Taníts meg rá, hogy újra áldjalak / S feledjem el, hogy nem találtalak... / Oh add, hogy elfeledjem ezt az életet |
| [Füst Milán - Kántorböjt] |
Az évszakok / Zordak: a nap, a hold s a Merkúriusz / Tán rosszul bolyg a híg világi űrbe'? Kérünk, / Add meg a mi boldogságunk' is, hogy énekünket / Szelíd ősszel, a sárga és szelíd lomb alatt, / A hűs |
| [Füst Milán - Álom az ifjúságról] |
napfényben áll a tér / És látom magamat, egy ifjut gondokkal teli... / Oh tépd ki hát a szívemet és add neki |