[Füst Milán - Őszi sötétség] |
futottam is, még soká üldözött, / S hogy miket súgott, én már nem emlékezem. / " Ej, ej, te selyma, adj e híradásért némi pénzt, / Avagy szagolj meg engemet, ha jó az orrod! " / Ez volt bucsúja. És |
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
Ki a paripáknak gyors lábakat adál és szárnyat a madárnak / Segíts hát nékem is, egy sziklát adj, fölötte csillagot, / ellágyuló szivet, / Síráshoz könnyeket, multakhoz bágyadást: / Add a kezdetet |
[Füst Milán - Kántorböjt] |
s lelke csüng a fia énekén! / Áldd meg a gyülekezet népét gabonával, fordúljon a kedved, / Adj jó évszakokat s meglásd, a harangozó is / Boldogan kongatja majd a messzeségbe sovárgó, / Énekelő |
[Füst Milán - Oh nincs vigasz] |
a lány, kit felneveltetek, / Szelíden szépnek, titkosan s nekem? / Oh Gyula szerzetes, ne késlekedj, adj össze minket, / Kösd össze betegen sovárgó szíveinket... / Szerettem őt, szerettem emberek, / De nem |