| [Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
remeg... / Csak tettek vettek egyre s papucsaik csattogása közben / Azok mellé szegődtek inkább, akik ittmaradtak, élnek még, / kik megkűzdtek a vad lovakkal, / S most aléltan elhevernek s női kéz vagy |
| [Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
az árva / gyermekek... / A bűnös, nagy király öreg dudásai... / Ám egyes könnyű, dajna nők, mint akik mit se hallanának / Ajkukat megnedvesíték nyelvecskéikkel és úgy néztek körűl... / A fürtjeik, akár |
| [Füst Milán - Egy tesszáliai költő az Erinniszekhez] |
S hogy mért átkoztatok egyre? Igen, majd ezt kérdezem ott. Tán / ti vagytok azok a lányok, / Akik oly rég számonkérik tőlem elmulasztott, bús életemet |