| [Füst Milán - Zsoltár - Zenét és nyugalmat] |
Mi más valék, mint esengés? Hisz abból gyúrt kezed / És nem szerettem senkit s voltam átkozott, akit az emberszív / kivet... / Taníts meg rá, hogy újra áldjalak / S feledjem el, hogy nem találtalak |
| [Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
Szólítani, leplöket felfedni nem merém, mert tudtam, hogy / mérgesen ugatnak, / Féltik a zsákmányt, akit elragadtak s rám vicsorítanak / csúnya kutyafejeikkel: ) / Ámde a halott is halkan sírt, / Szelíd |
| [Füst Milán - Köd előttem, köd utánam] |
Köd előttem, köd utánam... / / Mint akit hordó tetején a saját horkolása ébreszt / Nem tudja, mint kerűlt oda, / Körötte pókok, dongafák s |
| [Füst Milán - Intelem] |
Ó múltak elalvó tüze! / Ó én életemnek kesernyés ize! / Akit szerettem, rosszul szerettem, / Akit szerettem, hiába szerettem, / Barátaimat mind megúntam, / Sokat beszéltem, mit se szereztem... / Ó |
| [Füst Milán - Intelem] |
ajtót, pihennék! / Ó múltak hamvadó hamva! / Ó múltak elalvó tüze! / Ó én életemnek kesernyés ize! / Akit szerettem, rosszul szerettem, / Akit szerettem, hiába szerettem, / Barátaimat mind megúntam, / Sokat |