alá

s emberszívbe vésett szent törvényeket. / Majd kürtök harsantak s utánuk mint a tűzpatak / Omlott alá a hegyoldalból Mithrasz évszázados átka. / Ifju és komoly anyák / Aggódva nézték önnön keblükön az

mint ti... / S félálomba' tünődnek. S mire felkel a hold is s megindul véle a / felszél, / Hónuk alá dugva meztelen fejüket inganak. / Így élünk errefelé... Én a hold ködét nem szeretem. / Huzódnám

a / tornyokat, / Miket nem láttam eddig... minek építették s nyújtózkodnak azok / fel a magas ég alá, / Ha én nem láthatom... Ha gyönyörködni bennök nem tudok? / Fáradt vagyok / És nincs időm, ti

egy neved? A néma / mozgalom / Nem tudja, nem felel... / S hiába bámulod, leselkedel a tüzes ég alá, / Hogy kit szerettél ott, már nem emlékezel. / Így élsz most egymagad. S el elcsodálkozol, ha este

a síri gödörbe... / Kígyó vagy te, majd madár... / Bizony, lemégy a síri földbe / S még alább, a sír alá is / Mindhiába szállanál: / Számodra nincs örök halál

énekére van e kedve felkelnie csendes / Kriptahelyéről s feljárni a kétes hold oly hamiskás fénye alá, / Magánosan és búsan hallgatózni

megvakítaná, / Ne nézz hát rá öreg. Szived is oly sötét... / Szépség már nem való neked. A hant alá/ Ne menj nehéz bucsúval. Abba' nem hiszek, / Hogy fáj a távozás, ha szomja nincs, / Mondd azt

vagyok én s szörnyűket / álmodom, / S a sötétség lassan, mint meleg nehezék ereszkedik szivemre alá/ S a bántott lélek menekűl s vidékeid vánkosára lehajtja fejét, / S míg kék, világos egeden

lépeget ilyenkor a házunk tetején... / Míg odalenn az ártéri szigeten keselyük / Lassan ereszkednek alá... s a tar fák koronáin sorra / megűlnek... / S hogy mit várnak? én tudom. Még él valamennyi

Földnek fekete göröngye felszállottam / Mélységes éjszakámból sáppadt arccal, fel a nap elé, a fény alá... / S himnuszaimat zengettem feléd! és harsogtam / S rajtad feledtem szomoru szemeimet

Egy télen aztán nagy városba érkezénk, volt éppen gyertyaszentelő / S a víz mellett járt fel s alá sokféle lány meg asszony, kezét tördelé... / Gyertyákat vitt a nagy folyónak, koszorúkat hajigált

feléled / S ez egyszer még elmélyül az éj is. Sok holdi poronty / Ilyenkor nyeri létét s a hold alá szalad nyavalyássa melegedni. / S ott rí megbabonázva, míg a többi bolond / Zabolátlan veti