alkonyaton
[Füst Milán - Egy magános lovas]
tűzkarikákat hajigál s hol gyorsan / kavarogva / Füstöt vet a fény s eliramlik... S ami túl van az
alkonyaton
, / Derengni kezd és szinte felmagasztosúl. És csend van mindenütt. / Akár az álomlátás íze, oly
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.