[Füst Milán - Őszi sötétség] |
fog a hegyi / patakban... / Rablókkal szigorú... S hová a hollók leűlnek, / Kószál hajadonfővel az alkonyi mezőkön: / E kovácsnál, gondoltam, veretek egy hárfát, / Mert megvolt bennem a vágy, hogy muzsikát |
[Füst Milán - Tavaszi dal vándordal] |
fújja már a varga kötényét, / Ki görbe utcában, kicsi boltja elé / Kiűlt, kirakta műhelyét is és alkonyi órán / Lámpafénnyel a sötétet melegíti. / Hej, szeszélyes még az idő s a lánykáknak pajkos / Szél |