alkonyi

[Füst Milán - Őszi sötétség]
fog a hegyi / patakban... / Rablókkal szigorú... S hová a hollók leűlnek, / Kószál hajadonfővel az alkonyi mezőkön: / E kovácsnál, gondoltam, veretek egy hárfát, / Mert megvolt bennem a vágy, hogy muzsikát
[Füst Milán - Tavaszi dal vándordal]
fújja már a varga kötényét, / Ki görbe utcában, kicsi boltja elé / Kiűlt, kirakta műhelyét is és alkonyi órán / Lámpafénnyel a sötétet melegíti. / Hej, szeszélyes még az idő s a lánykáknak pajkos / Szél


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.