| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
S meghaltam egy világos kőszobor tövében, zord országuton, / Míg a várúr drága s habos husú almákat evett / S amíg egykedvűn kártyázott egy bús lovaggal, / S fehér macskája lustán nyújtózott egy |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
szellem, / Idegen szellem közeleg s tengerzöld / Szőlőfürtöt tart bús arca elé. / Zöld, hideg almákat hoz s ő is eszik. / Holtan fekszik a lélek s könnyei dideregve peregnek. / ó mily boldogság is esős |