| [Füst Milán - Álmatlanok kara] |
elénkbe önté... / Ó boldog az, ki nyomorára gondol s válik az ajka komollyá / S komoly sóhajjal alszik el s a bús halál maszkját felölté! / Ó jöszte édes hajnal, magasság édes tükre! / S te roppant |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
Szilveszterkor májat és diót, / És puttonyból kik ettek szép gyümölcsöket: / A lelkük vizfenéken alszik, mint a hal. " / " Hegyes sipkám volt egykoron s kalmár valék, / De vastag lábaim mártottam |
| [Füst Milán - Végrendelet feleségemnek] |
Mint szunnyadó pásztor felett a felhők nyája. / Kihúllt szájából rézzel vert pipája / S ő alszik önfeledten. / Mert pásztor voltam én is hajdanán, / Már nem emlékszem hol, sok gyermeké / S az én |
| [Füst Milán - Részeg éjszaka] |
De nem lehet, aludni nem tudok. / S a lelkem gőgjén nem változtatok. / Oh némely ember alszik zsákokon, / Befal, ledől s horkolván sose lát / Bozontos mellű éjszakát. / Mint tófenéken furcsa |