| [Füst Milán - A mélyen alvó] |
A mélyen alvó / / Alszol, mialatt az éjszaka / Ködköntösét vagdossa szablyával... / S felhőbe lövi nyílát a Garázda Vadász |
| [Füst Milán - A mélyen alvó] |
veti bukfenceit, karikáz, / Gurúlva nevet és még egyszer fellobog élete. / S te mindeközben alszol s homlokod köríti gyenge csillogás. / Egy titokzatos élet / Ölel át s szivedbe, mint a permeteg |