| [Füst Milán - Oh latin szerelem] |
Oh latin szerelem! / / Borág s borostyán közt, hol ama fürtös fejű / Arcán kis ágyának s álmának minden melegével / Megjelenik reggel s ittasan bámúlja |
| [Füst Milán - Ha csontjaimat meg kelletik adni] |
fél, nem tekinti fenn a Teremtőt, / Nem lesi arcát, borus e s hogy mint itél, mikor kirepül majd / ama golyó? / De így szól: ez a rend! Meg kell hoznom az áldozatot, meg kell / halnom, / Ki voltam éhes |
| [Füst Milán - Copperfield Dávidhoz] |
Copperfield Dávidhoz! / / Dávid: ama hegedűs az, ki most a holdban űl s pipál. / Copperfield: rézföldeket jelent, tán gyöngyszin, szikes |
| [Füst Milán - Mózes számadása] |
bíztam én ott semmiben se, nem a gyermekben / ki megfogant... / ( De már ahogy megnéztek a nők is... ama kőtáblákat cipelő / öreget, / Egy már haragra is erőtlen aggastyánt, aki akkortájt valék... ) / De |
| [Füst Milán - Este van] |
az ég felé, hogy ott az én utam, mégiscsak ott, / Mert jó valék. / Mert rossz nem tudtam lenni... ama nagy parancsokat / Nem törtem meg, ha ingadoztam is... / Igy volt e, mondd? Felelj rá, hogyha tudsz |
| [Füst Milán - Copperfield Dávidhoz] |
A felhőket kergetem én s az úgy van jól! de emberfia hozzám / többé be ne tegye lábát! / S mint ama nagyúr, ki járt pórul a vásáron s ha jő a böjt keserve, / egy szomszédos kolostorba mén: / Úgy én is |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
álmaimat! / Így élem világom, borokra gondolok némely estén... / Vagy azt lesem: felgyúl e vajjon ama sárga, téli fény... / Tavasszal a rügyek éji pattogását figyelem... / Lesem a füstöt... / S mire az |
| [Füst Milán - Egy magános lovas] |
árny elédbe lép, / Te nyergedben felállsz és merőn nézel napnyugat felé. / Tán az álombéli lángoknak ama tájékát figyeled, hol a nap / Aranyabroncsokat ereget, sötét tűzkarikákat hajigál s hol gyorsan |