[Füst Milán - Sirató] |
S a szív nagyon sunyít és füleli, / Hogy menni jelt ad e már valami? / Szerettelek bizony, amért az őszi csendbe' / Úgy űltél köztünk olykor elmerengve, / Mintha várnád őket: e föld szűzeit, / Hogy |
[Füst Milán - Sirató] |
És sírjanak! / Oh bontsák csak meg őszi koszorúikat s remek / Hajzatuk csudáit, úgy kérleljenek... / Amért epedni hagytak s íly sokáig társtalan... / S te hallgatóztál akkor, láttalak / S úgy nyúltál ferde |