| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
hogy emlékekép elvihesse, mílyen volt az / arcotok? / S ha nem voltam egyéb itt, mint a bús mosoly, amelyet/ elviseltetek, / Vagy tán a vad, fájdalmas szó, amelyre megdobbant a szív és / felhorkant: / Hogy |
| [Füst Milán - Öregség] |
pirosabb ajak is? / S hol vagy te mellemnek oly irtózatos dalolása? / S hol a kín és hol az áldás, amelyet most hiába keresek eszelős / utaimon, görbe bottal a kezemben? / Loholni bolondúl? Kergetni az őzet |