| [Füst Milán - A Mississippi] |
Oh nagyon messzire. Mert ott az én hazám, hol / minden csak szeret, mert senki sem ismer / S amit nem ismerek, látod, már én is csak azt szeretem. / Fekete nap volt az életem. Kinek panaszoljam |
| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
semmi már, / Mi igazam keresné. Lelkendezés voltam, mondhatatlan / Vágyakozás s olyas után, amit nem ismerhetek... / Hajoltam hajladoztam, mint szélben a fák, / És nyújtogattam nyakam, mint a |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
mint a kósza szél... / Mint a hajnali kiáltás, amely messze bolyong / S hirdesd, hogy végbevitted, amit sors és szenvedély / E földön rád szabott. Leróttad tartozásodat / S csak magadat mulatni tombolsz |