| [Füst Milán - Az igaztevőhöz] |
elhaladsz, / A csirkefogó többé nem nevet, madárka sem csipog... / Szegény igaztevő! / Ki életében annyit hazudott, nehéz meghalnia |
| [Füst Milán - Az igaztevőhöz] |
tülköket, hideg hegyed, kiszáradt vermeid... / Öreg puskádat átadod? meghalni mégy? / Ki életében annyit hazudott, nehéz meghalnia. / Úgy tartod két kezedben fejed, mint a részegek... a halál / részegségét |
| [Füst Milán - A Mississippi] |
s ledöfött nékik egy gödölyét / " S ízes ételt készít vala nekik ", ej ugyan, mit is magyarázgatom / annyit? / Hisz megszoktál te angyalt és ördögöt egyaránt, ismerem / a fajtád. ) / De lásd én máskép vagyok |
| [Füst Milán - Egy tesszáliai költő az Erinniszekhez] |
Ott majd megállok s szembefordulok véletek, igen. / S ott majd megkérdem, hogy mit is nevettetek annyit s oly / hevesen, / Oly hangos csivogással, amely felverte az alvó földmivelőt, hogy / azt kérdezte |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
megyek, avagy másüvé, messzi / vidékre, / S reggel elhagyom ezt a gonosz, kegyetlen várost, ahol annyit/ szenvedék: / Ilyet álmodtam e ködös, őszi éjszakán... De jaj halaványan, / Sírván jön elém |