arménia

[Füst Milán - Őszi sötétség]
leszállt az éjszaka baglya, / Gyenge a bánatos lélek és újból, újból lehanyatlik... / / II. / ARMÉNIA! / 1 / Szállnak a felhők és útközbe' megállnak. / ( Látja a hajnalt, aki nem tud elaludni
[Füst Milán - Őszi sötétség]
És eljövendő bajokat sejtet, állván komoran, / És őrködik a táj felett, mert ő a változások őre: / Arménia! Lelkem bölcsője, beteg vagyok én s szörnyűket / álmodom, / S a sötétség lassan, mint meleg nehezék


Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.