| [Füst Milán - Tél] |
göröngy majd úgy repül, akár a vak madár, / Veri a szél, a forgó szél veri, tölcsérben forog, avagy a rohanó / szélvihar / Lökéseiben csapdos, szárazon kopog és megver... / S képzeld el ezután, hogy |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
mint szőlőfürt, oly áttetsző, szép, édes melle gyümölcse!... /... Jaj nekem! Hogy Perzsiába megyek, avagy másüvé, messzi / vidékre, / S reggel elhagyom ezt a gonosz, kegyetlen várost, ahol annyit |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
S hogy miket súgott, én már nem emlékezem. / " Ej, ej, te selyma, adj e híradásért némi pénzt, / Avagy szagolj meg engemet, ha jó az orrod! " / Ez volt bucsúja. És beszítta őt a föld. / És megitták a |