| [Füst Milán - A völgyben] |
Akár az óriás macskák. Hej, micsoda tánc foroghat ott / A gyepűs téreken / S micsoda élet pezsdülhet azért a téres partokon, / Mert ott a béresnek is sarkantyúja van! / A folyó pedig csillan s széles hátán |
| [Füst Milán - A jelenés] |
mert tudtad, mi / az Eszme, / Hogy az Eszme kegyetlen, hogy az Eszme a jóság, de mert jót / akar, azért annyira kegyetlen, / Mert, ami eredendő: a rosszal kell megküzdenie, minden kor / mélyén a sötéttel |
| [Füst Milán - Oh latin szerelem] |
neki, mert féltem / az anyjától / S hogy biz' Isten mondom, félek tőle ma is. / De sose búsúljon azért, mert most aztán elviszem ám, eltépem / és elrablom, / Amíly biztos, hogy élek, oly biztos, hogy |
| [Füst Milán - Levél Kanadából] |
mint a hózivatar... / Bambán mozdul meg tőle a piszkos, fekete víz is, / Mely készül a fagyra már s azért oly álmatag... / Nálunk szigorú a tél, irgalmat itt semmi sem ismer s ha mikor / Pattogni kezd a jég |
| [Füst Milán - Barátaimhoz] |
S ha nektek más nem voltam is, egy gyengéd pillantás talán, / mely egyre csak bucsúzik tőletek, / És azért símogat, hogy emlékekép elvihesse, mílyen volt az / arcotok? / S ha nem voltam egyéb itt, mint a bús |