| [Füst Milán - Egy tesszáliai költő az Erinniszekhez] |
még, vagy már repülök? / S hogy mért átkoztatok egyre? Igen, majd ezt kérdezem ott. Tán / ti vagytok azok a lányok, / Akik oly rég számonkérik tőlem elmulasztott, bús életemet |
| [Füst Milán - Objektív kórus] |
ez egyszer végre megnézem a / tornyokat, / Miket nem láttam eddig... minek építették s nyújtózkodnak azok/ fel a magas ég alá, / Ha én nem láthatom... Ha gyönyörködni bennök nem tudok? / Fáradt vagyok / És |
| [Füst Milán - Tél] |
amint majd / lassu ütembe' fordúl / Az Orion csillagzat ködképe felé. Tapintsd meg göröngyeit is, / azok is porosak, ridegek / S képzeld el: még egyre porosabb lesz minden. Mindétig szürkébb / lesz a világ |
| [Füst Milán - Habok a köd alatt] |
A létező világ / mit érhet már neki? / Játékon nyerte mindenét s azt játszva dobja el. / Oh igen, ők azok, kik szemébe röhögnek a vénasszonynak is, / Ki köztük kosarával reggelente jár s lepényt kinál |
| [Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
bodrosak s tevékeny kis kezük remeg... / Csak tettek vettek egyre s papucsaik csattogása közben / Azok mellé szegődtek inkább, akik ittmaradtak, élnek még, / kik megkűzdtek a vad lovakkal, / S most |