| [Füst Milán - Emlékezetül] |
kerestem múltkor botladozva, / Sírván mutattam némely utcakőre: lám Árpád talán itt térdepelt, / E bágyadt, bús kölök, szerelmet vallván versekben / Egy tréfakedvelő lotyónak, / S amott hányt cigánykereket |
| [Füst Milán - Halottak éneke] |
S a szende szemlélet, mely elbüvölt? / / 2 / Ki síromhoz méla dudaszóval eljön, / Ki sírkövemre bágyadt gyermeket lerajzol, / Az holtomban megérti életem: / Az megholt lelkem mélységes és titkos |