| [Füst Milán - Elégia] |
Sötét időknek árja zuhogjon! Szív megbékéljen! Lélek elaludjon! / Ó rejtelmeim bús időszaka! S te bánatos bús alvó is, ki messzi / rejtezel! / S te kövér zsombék is, mély völgybe futó! / S két haragos patak |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
Ez volt bucsúja. És beszítta őt a föld. / És megitták a részeg, éji fellegek. / / IV. / EGY BÁNATOS KÍSÉRTET PANASZA / / Épp egy rigó fütyült a téli fán. / Gyönyörű volt a téli világ s én eltöprengtem |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
elém lelkemnek alázata újból... / S mint gyenge koró, amelyre leszállt az éjszaka baglya, / Gyenge a bánatos lélek és újból, újból lehanyatlik... / / II. / ARMÉNIA! / 1 / Szállnak a felhők és útközbe |