| [Füst Milán - Az igaz bíróhoz] |
osztod szemeidnek fényét, mint a nap, / S hisznek e benned, vagy sem, szidnak e, szeretnek e, / nem bánod! / És látják e, hogy életet oszt fénylő melege szemeidnek: / Te csak derűsen mosolyogsz s elrévedve |
| [Füst Milán - Elégia] |
nem látom többé, közönyös vagy, / lefeküdtél a sírba, / S hogy véred, én még itt csapongok: nem bánod! Nézed is / paráznaságomat / S hogy űzöm asszonyok között a gyönyörű szerencsét! / Oh jól tudom: ki |