bántott
[Füst Milán - Őszi sötétség]
én s szörnyűket / álmodom, / S a sötétség lassan, mint meleg nehezék ereszkedik szivemre alá / S a
bántott
lélek menekűl s vidékeid vánkosára lehajtja fejét, / S míg kék, világos egeden megűlnek fekete
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.