| [Füst Milán - A kalandor] |
Ő üget az úton szaporán, / Minden köve egy év. / Szivének húnyó, bús heve / Még néha lobban s egy barát neve / Ilyenkor lobban el zsarátnokán. / Nem tudja ő, hogy merre tart / S nem emlékezik: mit akart |
| [Füst Milán - Sirató] |
Hisz örökké nem tart az életem! / S ki tudja, mint itélt a bősz biró? / Időm a sír felé, öreg barát/ Oly csendbe' lépked, mint az áruló, / Mint ahogy földanyánk is nekilát / S felölti lassacskán a |