be

az eszed megzavarták, szavak áradatával / ellepték világodat, / Áradás szennyével borították be a kertjeid, vad vízi szörnyek / ették virágaid, majd a vad burjánzás / Mindent ellepett utána, oly

És mégis állítani merem, hogy mind e tanú hazudik. Félálom / játszadoz / Érzékeikkel. De még be is csempésznék közénk, kik való igaz / emberek vagyunk, / És húsunk is van, mely körömmel téphető

a Föld s idegen minden / népe! / A felhőket kergetem én s az úgy van jól! de emberfia hozzám / többé be ne tegye lábát! / S mint ama nagyúr, ki járt pórul a vásáron s ha jő a böjt keserve, / egy