| [Füst Milán - Ha csontjaimat meg kelletik adni] |
Ha csontjaimat meg kelletik adni " / ( Arany ). / / Vad iramban fut e vad fogat. / És mintha biztos célba vinne, jó födél felé: / Befut az aggság, kórság, a foghíjjasság öveibe / S majd a nemlét |
| [Füst Milán - Oh latin szerelem] |
tőle ma is. / De sose búsúljon azért, mert most aztán elviszem ám, eltépem / és elrablom, / Amíly biztos, hogy élek, oly biztos, hogy megszöktetem onnan, / Csak aztán jól készüljön a kedves, mert nincs |
| [Füst Milán - Oh latin szerelem] |
búsúljon azért, mert most aztán elviszem ám, eltépem / és elrablom, / Amíly biztos, hogy élek, oly biztos, hogy megszöktetem onnan, / Csak aztán jól készüljön a kedves, mert nincs Isten, aki tervem |
| [Füst Milán - Önarckép] |
szamár, / Ki megszagolván honni földjét, uj ösvényre fordul hirtelen, / Úgy indultam el én is egykor biztos útamon. / És nem az öröm útját választottam én sem, ám a kopár sivatagét, / Hol vörös a földek |
| [Füst Milán - Copperfield Dávidhoz] |
nőtt, nagy indulatával, / Emelted volna ki s mutattad volna fel a nagy Isten előtt / Gyarapodásod biztos zálogát: a barackszín, sárga fémet. / S olybá tüntél vón' akkor magad előtt is, mint az oroszlán |