| [Füst Milán - Az igaz bíróhoz] |
Téged fennhangon nevezünk, téged elképzelünk: Igazság! / Hatalmas nemtő! / Te voltál mindig a bölcsek képzelete! S mint a foszfor / Úgy világít tenéked a dolgok lelke éjszaka! Jóság / És okosság |
| [Füst Milán - Levél Oidipúsz haláláról] |
Mihelyt a lovakról leszálltak s elmondták, hogy Oidipúsznak / vége van. / Odébb a tér sarkán a bölcsek s még odébb egy kis csoport, / átszurt dudákkal, / Ezek is jajongva, gyászban érte, úgy jajongtak |