bölcsője
[Füst Milán - Őszi sötétség]
sejtet, állván komoran, / És őrködik a táj felett, mert ő a változások őre: / Arménia! Lelkem
bölcsője
, beteg vagyok én s szörnyűket / álmodom, / S a sötétség lassan, mint meleg nehezék ereszkedik
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.