| [Füst Milán - Kántorböjt] |
a gyülekezet népét gabonával, fordúljon a kedved, / Adj jó évszakokat s meglásd, a harangozó is / Boldogan kongatja majd a messzeségbe sovárgó, / Énekelő harangot! / És büszke lesz szegény, hogy lám Urunk |
| [Füst Milán - Elégia] |
Istenem, sötét / az éjközép! / Kicsit aludtam éppen, révbe ért a lélek s itt ott tengve lengve / Boldogan tanyázott s ím' az idő nyomtalan múlt el felette, / mint a fellegek, de jaj a látomás, / Nehéz a |