| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
hideg almákat hoz s ő is eszik. / Holtan fekszik a lélek s könnyei dideregve peregnek. / ó mily boldogság is esős időkbe' aludni! / Zúghat a szél most távol temetőknek / Nedves sirjai közt és távoli erdők |
| [Füst Milán - Öregség] |
de a holdnak... / Holmi rejtelmekről, amelyeket senki sem érthet egészen / s amelyeknek zaklatott boldogság mindenkor a neve... / Hol vagytok ti mozgalmak és fekete átkok? Örök sietés? Hol a / mohó száj s hol |
| [Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
könyvedet / A nagy magánynak áldozom az életem. / Nehéz a valóság nekem: elmenekülni tőle / Ó míly boldogság, míly révület lesz s elmerülve fájva / Reád emlékeznem vágyak harsány vásártere, nagy piarc / És |