[Füst Milán - A névtelen iszik] |
lehúnyjuk szempilláinkat, mert tudjuk azt, hogy mi a szenvedés. / Igyál hát értünk Láthatatlan, örök bolygó, kinek neve sincs! / S tág sátort vonjon fölénk e képzelt látomás, hogy megvédjen / a kínoktól |
[Füst Milán - Álmatlanok kara] |
örökre! / Ó jőjj, könyörülj meg: álmos vándoraid / Nehéz szemehéjját érintsd meg s árnyak közt bolygó utait / Áldd meg!... Símogasd a fejünk, ó ringass el, / Mig az éj köd vára leomlott |