bomlott
[Füst Milán - Álmatlanok kara]
s a csendes, reggeli lombot! / Mert lásd, nem múl az éj s a hold gyötör! ki fenn a tébolyúlt, / a
bomlott
, / Jajongó fák között az ágakon tán megakadt örökre! / Ó jőjj, könyörülj meg: álmos vándoraid
Boda István Károly & Porkoláb Judit, 2011.