| [Füst Milán - A szőlőműves] |
s számos szerszámait hűs kamarába teszi vissza... / S míg felenged a tél s a hordók kotyogó bora erjed, / Vídáman heverész és derüs kedvvel borocskáit issza / S tiszta bölcsességnek örűl, amíg |
| [Füst Milán - Őszi sötétség] |
leány zöld fátylat vont szép, lángoló arca elé: / Lenge e hölgy és átlátszó, mint üvegkehely sárga bora/ S mint szőlőfürt, oly áttetsző, szép, édes melle gyümölcse!... /... Jaj nekem! Hogy Perzsiába |