[Füst Milán - Öregség] |
dalolása? / S hol a kín és hol az áldás, amelyet most hiába keresek eszelős / utaimon, görbe bottal a kezemben? / Loholni bolondúl? Kergetni az őzet, az őzlábút s utána ledőlni, / susogni, nem is neki |
[Füst Milán - Álom az ifjúságról] |
Ma már én csendesebb vagyok. Lurkó ne féld botom, / Egy öreg úr vagyok, akinek nincs neve / S ki bottal jár ugyan, de nem suhint vele. / Csak még az álmaimat nem adom. / Hogy adnám? Óh nem adhatom. Az még |
[Füst Milán - Zsoltár - Ó Uram] |
engem bántanak / Csendes vagyok, félek, kis helyre, sarokba meghuzódom / És utánam jönnek, üszkös bottal szurkálnak szörnyű módon / Fázékony testemmel jeges vizbe rántanak / Ó Uram, én mozogni nem kivánok |