[Füst Milán - Az egyik agg levele Zsuzsannához] |
Itt nincsen kegyelem a vénnek. / Akár az Istenség, / Maradj hát oly rideg... / S hogy hallottál búgó nevetést / És könnyű szót, amely libeg / S hogy kezed a szivedre tetted, / Mert titkos mosolyát is |
[Füst Milán - Epilógus - O beata solitudo] |
magány! / Ó hallgatásnak jóleső zenéje: emlékeket súgó! / Ó jóleső hang a fülnek örökkévalóságé, búgó! / O beata solitudo! / O sola beatitudo |